Szóval ez elvileg egy blog, nem egy receptgyűjtemény, így engedjétek meg, hogy kifejtsem a véleményemet a témában. 

Tegnapelőtt kikerült egy bejegyzés az Indexre (azt hiszem a blogok közé talán, keressetek rá). Elolvastam, nyugtáztam, oké. Szilárd viszont megnézte a videókat. Esténként, miután Ádám elaludt, sorozatokat szoktunk nézni online. Tegnap Benke Laci bácsi videóit néztük. Régóta nem nevettem annyit. Visítva röhögtem, rázkódtam, szerencsétlen Ádám nyilván felébredt, de gondoltam, hogy még így is megérte. Ezer éve még csak fele ennyire vicces vígjátékot sem láttam. Az új Bridget Jones mondjuk jó volt, de az egész film alatt mondjuk röhögtem (nem, nem nevettem) nettó 10 percet, 1 óra receptvideó alatt pedig vagy 40-et. Szóval megérte. Utána első gondolatom volt, hogy megosztom a Facebookon, hogy nevessenek mások is. Aztán elkezdtem gondolkodni: mi van, ha ez nem mindenki szerint vicces? Mi van, ha emberek tényleg így főznek és a lelkükbe gázolok, ha rávilágítok, hogy kechuppal nem lehet főzni, meg ujjnyi vastag gépsonka csíkokat még a kutyámnak se adok. Aztán ma reggel találtam ezt. A Dívány megvédi mindenki Laci bácsiját, mivel a magyarok szegények (ami sajnos igaz), a többségnek pedog egyszerűen nincs pénze azokra az ételekre, amiket a mosanában nagyon trendi gasztroblogokon találni lehet. Példaként hozza Jamie Olivert. Részben sajnos egyet kell, hogy értsek. Fanatikus Jamie rajongó vagyok, de velem is előfordul, hogy nézem akár a 15 perces kajáit, vagy az olcsó ételekről szóló sorozatát, és olyan alapanyagok vannak benne, amiket itthon nem is lehet kapni (vagy ha nagyon utána járunk, akkor nyilván, de egy átlag hétfői vacsihoz nem a Culinarisban vásárolok be), vagy (és) olyan drágák (emiatt), hogy nem veszem meg egy átlag hétfői vacsihoz. Vagy (és) mivel ketten eszünk (Ádám még jó ideig nem tényező ebben), nem éri nagy darab húsokat sütni (amit amúgy sem eszem), hogy majd a maradékból milyen finom ilyen/olyan ragut, pásztorpitét készítsek, és akkor összességében már nem lesz drága. Kettőnknek nem veszek báránycombot és kész.

DE. Ha éhen halnék sem csinálnék milánói spagettitortát. Vagy sült fagyit (láttatok már egy ételben ennyi cukrot egyszerre?). SZÓVAL: megmutatom, hogyan lehet értelmes ételt, értelmes áron főzni. Előre bocsátom, hogy NEM kapok sem pénzbeli, sem terméktámogatást az Alditól, csak szeretem. Mert kertészmérnöktől tudom, aki a terhességem közben ajánlotta, hogy inkább venné az Aldi zöldséget, mint a biót, mert az tényleg be van vizsgálva, nem csak olyan "magyar" módon. Mert laktózérzékenyként ott tudom a legtöbb, legváltozatosabb laktóz, glutén és sertésmentes (ipari szalonna nélküli) felvágottat, sajtot, tejterméket megvenni. 

Hogy teljes legyen a kontraszt, leírom, hogyan csináljunk milánóit, ha már ez mindenki kedvenc olasz(os) étele. Azt azért előre bocsátom, hogy ez nem egy létező olasz étel, de mindegy is a téma szempontjából. 

Hozzávalók:

Spagetti tészta (nem szükséges Barillát venni, de legyen tojásmentes és durum. Pl az aldis megfelelő, kb 200 ft a fél kiló, az 4 adag)

Passzírozott paradicsom (nem konzerv, nem püré, nem "kecsáp" vagy mi. Passata névre hallgat, szintén Aldi, 160 ft a fél liter)

Gomba (kb 800 ft egy kiló, de nyilván nem kell annyi, max fél kiló elég lesz)

Sonka (na igen. Az aldis olcsósonka nekem a 180 forintos (100 gr) csirkemellsonka. vállalható összetevőkkel, normális áron, megfelel. Mondjuk, ha Ádám már eszik majd sonkát, akkor nem ezt adnám neki, de ebbe az ételbe felnőtteknek teljesen oké)

Babérlevél

Oregánó (a majoranna NEM helyettesíti az oregánót. De mindkettőből szárítva, morzsolva kb 50 ft egy zacsi, szóval ez légyszi férjen bele)

Só, bors

Olaj (legjobb nyilván az extra szűz oliva, de ha étolajat tesztek bele, ám  legyen)

Na most. Szerintem ez nem drágább a spagettitorta alapanyagainál. 

Felteszem a vizet, csak akkor sózom, ha felforrt (a sós víznek magasabb a forráspontja, előre sózva tovább tartana). A lobogva forró sós (olyan sós legyen, mint a tengervíz, ne csak bemutassátok neki a sót) vízbe mehet a tészta. Nem törjük el, nem teszünk a vízbe olajat. Mellette serpenyőt hevítek, bele mehet az olaj, rá a felaprított sonka és gomba. Nem sózom, mert nem főtt, hanem pirított gombát szeretnék. Ha megpirult, sózom, felöntöm a passataval, fűszerezem babérlevéllel, oregánóval, borssal. Összeforralom. Ha túl sűrű, a tészta főzővizét használom felönteni. NEM teszek bele ételízesítőt. Függőséget okoz, nátrium glutamát van benne, egészségtelen, csak ízfokozó, dobjátok ki. Vegyetek herbáriában, de talán Tescoban is natúr vegetát (nyilván nem az a márkája), csak szárított, aprított zöldség van benne, az jó lesz, de ebbe, sem másmilyen hasonló ételbe, nem kell. Használjátok leveshez, ha kell. 

Közben a tésztát ne főzzétek túl, mert pocsék lesz. Al dente akkor, ha még harapni kell. Leszűröm, gyorsan összekeverem a tésztát és a ragut a serpenyőben vagy a lábosban. Az olasz(os) tésztákat mindig összekeverjük a raguval, a főtt tészta, tetejére cucc nálam max a sajtos-tejfölös tésztánál oké.

Kész. Gyorsabb, nem drágább. Visszatérve a Dívány cikkre: teljesen igazuk van pl a kenyerekkel kapcsolatosan. Alig lehet jó kenyeret kapni, és a középsz@r is drága. Én ezért megsütöm. Nem vagyok egy Limara szintű házipék, időm sincs rá, ezért elhihetitek, hogy amit majd a következő bejegyzésben leírok recept, nem lesz túl bonyolult, cserébe viszont finom. 

Az új év sokaknak a diétázás elkezdését, életmódváltást hozott. Én magam sosem bírtam a koplalást, ezért hozok most nektek egy olyan receptet, amiből nem kell bébiadagot enni, nyugodtan szabad annyit, amennyitől jól laktok. 

A korhelyleves alapja a savanyított káposzta. Keressetek olyat, amit természetesen, ecet nélkül savanyítottak (elvileg a vecsési olyan kell, hogy legyen), és ezt falatozzátok főzés előtt/közben/után is külön, mivel iszonyú egészséges, magas a C vitamin tartalma. A C vitamin amúgy 60 fokon lebomlik, így az elkészített leves erre a célra már nem jó. A savanyú kápi kalóriatartalma minimális (19 kcal/100 gr), így a leves sem fog hízlalni, ha az általam javasolt módon készítitek el. Zárójelben megjegyzem, hogy a párom szerint a másnapos gyomornak is tökéletes. Ezt tesztelte az újévi lencsés korhelylevessel is, azt mondta, csodásan működik. 

Hozzávalók

Vöröshagyma

Étolaj (jó minőségű, de haladóknak szőlőmagolaj is lehet)

Fűszerpaprika

Szegfűbors

Babérlevél

Savanyított (vecsési) káposzta (átmosva, és ha nem akartok nagymosást tartani utána, akkor javaslom, hogy a szálakat is vágjátok rövidebbre). A káposzta  savanyú levét tegyétek félre. 

Sárgarépa

Tejföl, laktózérzékenyeknek laktózmentes tejföl

(Kukorica) keményítő vagy liszt (esetleg teljes kiőrlésű liszt)

Ha van ottho alaplé, akkor az, ha nincs (és miért lenne egy átlagos háztartásban?), akkor víz

Az étolajon a finomra vágott vöröshagymát megfuttatom, kicsit sózom, úgy nem ég le. Utána lehúzom a tűzről, fűszerpaprikával megszórom, majd rádobom a pici kockákra vágott répát, kicsit megfuttatom azt is. Ezután az előtte átmosott, felaprított (nyilván nem kell nagyon picire vágni,de a hosszú szálakkal mindent össze fogtok fröcskölni evés közben) káposztát ráteszem (szokás szerint rátok bízom a mennyiséget. Legyen benne bőven, de ne főzeléket csináljatok), felöntöm vízzel, teszek bele babérlevelet (6 adagnyihoz kb 2 nagyobbat), szegfűborsot (ugyanennyihez mondjuk 2 db-t szintén), óvatosan sózom. Ha felforrt, kóstolom. Ha úgy érzem, túl jól sikerült kimosi a káposztát, a félretett levével savanyítom. Ha puha a répa és összeértek az ízek, (laktózmentes) tejföllel behabarom, amihez nekem a legkönnyebb kukoricakeményítőt használni(ekkor gluténmentes a leves), de lehet persze lisztet vagy teljes kiőrlésű lisztet is használni. További opció a rizsliszt, de keményítővel egyszerűbb a gluténmentes verzió, akkor meg minek?

Újra kóstolom, sózom, ha kell és tálalom. Sokat eszem belőle. A lencsés változat is nagyon finom szerintem, azt ugyanígy készítettem, csak lencsét is tettem bele.Lehet előre beáztatott száraz lencse, vagy lustáknak konzerv. Én most azt használtam, január 1jén belefér, meg amúgy is, a német szuperekben kapható csak sós vízben áll, teljesen vállalható.

kép forrása

A hamburger menő mostanság, nem? Tök ciki, hogy mindenki eszi a gourmet hambikat, és nekem, mivel nem eszem marhát, marad a grillezett csirkés utánzat. Ha meg valaki egyáltalán nem eszik húst, akkor jön az igazi szívás. Ez a hambi jól néz ki, finom, és nem kerül egy vagyonba elkészíteni, még csak azt sem mondanám, hogy nagyon macerás. Kell hozzá egy S késes mixer, de ha nincs, egy turmixxal,botmixerrel is ki tudjátok váltani. Látványos és egészséges. 

Én azzal kezdtem, hogy megsütöttem a bucikat, ezt lehet előre is, akár 1 nappal is. Az eredeti recept Limaráé (ITT találjátok), csak "kicsit" átvariáltam.

3-4 dl langyos (laktózmentes) tej

2 ek cukor (ezt most tényleg nem szabad xilitre vagy másra cserélni, mert azokkal nem fut fel az élesztő)

100 gr (laktózmentes) joghurt

1 tk só

1 tojás

600 gr teljes kiőrlésű liszt

20 gr élesztő

+ 1 tojás a megkenéshez

+ fekete szezámmag megszórni (hipermarketekben kapható, de ha nem találtok, a sima is jó)

Én a fele mennyiséget készítettem, mert annyit tudok egyszerre beletenni a robotgépembe dagasztani. Ha nem géppel dagasztotok, akkor sincs semmi bonyolultság. Én a meleg tejbe teszem az élesztőt és a cukrot, utána keverek mindent össze. Addig kell keverni, míg összeáll, majd gyors mozdulatokkal gombóccá dagasztani. Kelesszétek, míg duplájára nem nő. Ekkor osszátok zsemlékre (az egész adagból 6 db zsemle a nekem megfelelő méret, de ízlés szerint osszátok). Gömbölyítsétek gombócokká, tegyétek sütőpapírral borított tepsire. Lefedve hagyjátok ismét megkelni, majd egy egész tojást felverve kenjetek a tetejükre é szórjátok meg szezámmaggal. 180 fokon 18 percig sül.

Közben készülhet a "húspogácsa":

hozzávalók

3 ek lenmagtöret (én herbáriában vettem)

1/3 csésze meleg víz (ez amerikai mértékegység, kb 225 ml egy csésze)

1 csésze főtt csicseriborsó (be kell áztatni, majd megfőzni, kb duplájára nő a végén, de ha akartok, használhattok konzervet is, az eleve meg van főzve)

2 nagyobb vagy 3 kisebb alma lereszelve

1/2 csésze zabpehely

friss petrezselyem ízlés szerint 

1/2 lilahagyma finomra vágva

2 tk folyékony füst (herbáriában vettem szintén, de ha kihagyjátok, szerintem akkor is ehető a végeredmény)

1 tk őrölt fűszerpaprika

1 tk őrölt kömény

1 tk szárított bazsalikom

őrölt bors

só

A lenmagot és a vizet összeöntöm egy tálban és hagyom, hogy megszívja magát. A többi hozzávalót a robotgépbe dobtam, majd rá a lenmagot és az S késes feltéttel összeaprítottam. Az eredeti recept (ITT olvasható angolul) szerint nem kell aprítani, nekem így jobban tetszik az állaga, jobban összeáll és jobban átveszi a csicseriborsó a fűszerek ízét). Közben előmelegítem a sütőt 180 fokra, a tepsire sütőpapírt teszek majd meglocsolom egy kevés étolajjal. Nedves kézzel pogácsákat formázok belőle és ráteszem a tepsire. Az egyik oldalt kb 20 percig, a másikat még 10 percig kell sütni.

A hamburgerbe házi kechupoz tettem (paszírozott paradicsomot ízlés szerinti mennyiségű sóval, almaecettel és édesítővel összefőztem, hagytam kihűlni), előre besóztam lilahagymát, mert úgy összeesik és nem lesz olyan intenzív az íze, karikára vágott paradicsomot tettem bele, valamint fokhagymás-joghurtos avokádókrémet (összeturmixoltam egy érett avokádót laktózmentes joghurttal, egy gerezd fokhagymával, citromlével, sóval és borssal).

Lilakáposztát összevágtam, és leöntöttem olvaolaj, balzsamecet, só és édesítő keverékével (én ezt külön befőttesüvegben készítem és összerázom, úgy öntöm a káposztára). 

Az édesburgonyát hasábokra vágtam, meglocsoltam étolajjal, összeforgattam, hogy mindenhol egyenlően olajos legyen, készítettem egy fűszerkeveréket (őrölt kömény, fahéj, fűszerpaprika és kukoricakeményítő keveréke), ezzel megszórtam az édesburgonyát, ismét összeráztam, hogy egyenletesen befedje a keverék. Az eredeti recept szerint (ITT olvasható angolul) sütőbe kell tenni, én kontaktgrillben sütöttem, de vastag falú serpenyőben is működik. További olajat egyik sütési módnál sem kell alá tenni. Akkor kell sózni, mikor már készen van.

Tudom, hogy az alapanyagok listája hosszú, és ha nem hasonló stílusban főztök, ezek többsége nincs otthon, de érdemes beszerezni. Nekem a fűszerek, a keményítő mindig van otthon, a csicseriborsó maradékából hummuszt készítek, a lenmaggal nagyszerűen meg lehet szórni bármilyen kenyér tetejét, de joghurtba szórva is nagyszerű reggeli vagy tízórai. A maradék lilakáposztából is ilyen salátát készítettem, napokig tudom enni. Olcsó és jó vitaminforrás, csupa egészséges dolog van az öntetben is (az édesítőt kivéve, de ennyi káros szenvedély még nekem is jár). 

Látványos lesz, és bátran mondhatom, férfiakat is megetettem vele, ízlett nekik. 

Nem vagyok egy nagy húsevő, de vasárnapra azért illik nem-vega kaját letennem az asztalra, különben Szilárd kitér a hitéből. Kapcsolatunk hajnalán még két félét készítettem, mert neki a hús sertés volt, nekem meg max csirke. Azóta  belenyugodott szegény, hogy csak szárnyast kap, néha kárpótolja magát némi szalonnával, mert ő nem fogyózik...

Nekem sajnos gyengém a rántott csirkemell, de egyrészt sajnálok annyi olajat elhasználni egy ételhetz, majd kidobni, másrészt az olajtól csöpögő panír nem épp diétás, büdös lesz tőle a lakásban, ott kell felette állni, nem nekem való. Főleg nem a 3 hónapos növekedési ugrás és a vele járó örökké-a-kezedben-kell-lennem baba mellett.

Szóval jöjjön a kalória és időspórolós verzió.

Kettőnknek 2 fél csirkemellet vettem, kb fél kilót, de maradt belőle. Összesen 9 hasoló méretű szeletre osztotta Szolárd, amíg én Ádámot etettem, és jófej volt, még ki is klopfolta picit. Ezután kb 1 dl jó minőségű étolajat egy ki stálba öntöttem, elővettem egy szilikon ecsetet (nyilván más is megfelel) és ezzel megkentem az előtte besózott szeletek mindkét oldalát, majd vékonyan megforgattam a zsemlemorzsában. Ha van időtök, a legjobb, ha kiszáradt tejes kiőrlésű kenyeret daráltok le erre a célra. Gluténérzékenyeknek ugyanezzel a módszerrel a száraz gluténmentes kenyeret ajánlom. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, kb negyed óra alatt megsütöm. Egyszer érdemes megfordítani, és ha még ropogósabb bundát szeretnétek, olajspray-vel picit meg lehet spriccelni. 

A rend kedvéért gyorsan leírom a krumplipürét is, ami csak erős jóindulattal fogyókúrás, de azért igyekeztem: a krumplit kis darabokra vágom (nyilván előtte megpucolom), megfőzöm sós vízben. Szétnyomom krumplinyomóval (és sosem botmixerrel, mert akkor borzalmasan menza-állaga lesz), teszek bele csökkentett zsírtartalmú margarnt, alacsony zsírtartalmú (laktózmentes) tejet, sót, összekeverem. 

Nálunk az ubisali úgy készül, hogy legyalulom az uborkát, besózom, félreteszem. Közben egy tálmba vizet teszek, bele 10%-os ételecetet, sót, fokhagymát reszelek bele, folyékony édesítővel édesítem, (laktózmentes)tejfölt eszek bele, és ezeket addig adagolom, amíg finom nem lesz. Ezután kinyomom az uborkából a sós levet, beleteszem az előbb elkészített salátaöntetbe és tálalom. 

Anuykám mindig azt mondta, reggeli nélkül nem indulhat a nap. Mondjuk azt is mondta, hogy ha reggelire esszük az édességet, az nem hízlal. Nos, én ennek megfelelően úgy nőttem fel, hogy reggelire az ischler, egy szelet torta, kis rétes, rosszabb napokon tejbegríz jutott. Ezt a szokásomat a mai napig nem tudtam (akartam) elhagyni, így most is előfordul, hogy tejbegrízt eszem reggelire, karácsonykor pedig 100%, hogy a torta maradékát reggelizzük, amíg csak el nem fogy. 

Viszont azóta eltelt pár év Mama reggelije nélkül (szerencsére csak kilométerben távolodtunk picit, 120at egész pontosan). Én közben teljesen leszoktam a reggeliről, és azt vettem észre, hogy ha nem reggelizem, akkor simán kibírom ebédig, még éhes sem leszek. Persze azért Mami ezt nem hagyta szó nélkül, mikor terhes lettem, akkor pedig egyenes rám parancsolt, hogy enni kell. Igaza is van, így álljon itt némi ötlet napindító étkezésekre. 

Családi hagyományokat folytatva még mindig vannak édes reggelik. Szintén Mami tanácsa a zabkása, amit én üresen szeretek, mert úgy majdnem olyan, mint a tejbegíz, csak egészségesebb.

Talán lassan megszokjátok, hogy a hozzávalók méricskélése nem szokásom. 

A lábosba öntök némi (laktózmentes) tejet, javaslom at 1,5%-osat, mivel itt még az ízén sem dob a plusz zsírtartalom, kalóriát viszont lehet spórolni vele. Kb 2-3 decit használok. 

Melegítem, ízesítem, édesítem. Néha csak édesítem, néha vaníliakivonatot használok, időnként fahéjat is. MIkorforrni kezd, szép lassan zabkorpát öntök hozzá folymatos kevergetés mellett, és megfelelő állagúra főzöm. Mint ahogy a tejbegríz is, ahogy hűl, egyre sűrűbb lesz, így  érdemes kicsit hígabbra főzni, mint ahogy majd enni szeretnénk. Én szeretem magában is, de egy kis diabetikus meggyragu/szilvaragu, diabetikus lekvár, szezonban friss gyümölcs is jót tesz neki. Néhány ötletet ITT találtok. 

Ha van időm tojást készíteni, akkor tuti jól indul a nap, mert a tojás teli van fehérjével, sokáig bírom utána a strapát. Szoktam ham and eggs-et készíteni, sovány csirkemellsonkából, 2, max. 3 tojásból, vagy készítek egy jó rántottát: vörös-vagy lilahagymát vastagabb szeletekre vágok, forró serpenyőbe dobom és sózom, úgy kis levet ereszt, és nem ég le. A tojásokat külön tálban összekeverem, ezt már nem sózom, majd ráöntöm a hagymára és gyors mozdulatokkal addig kevergetem, amíg lágy állagú rántottát kapok. Ha nagyon éhes vagyok, néha rádobok 1-2 szelet csirkemellsonkát csíkozva a hagymára, mikorr már félig kész. Én úgy szeretem, ha a hagyma lágyan karamellizálódik, édeskés de roppanós, de sosem pirítom addig, hogy megbarnuljon. Ha szeretitek, mehet a hagymára gomba, paprika, ha nem akartok fogyni, akkor sajt és kolbász is, fogyókúra esetén ezeket nem ajánlom a zsírtartalom miatt. A párom szereti baconnel, szalonnával is, de ő bármit eszik, vékony marad, szóval neki lehet. 

És ha nincs kedvetek a tűzhely mellé állni reggel, akkor egyetek szendvicset!

Javaslom, hogy mikor este ráértek, főzzetek tojást, ez ugyanis tökéletes szendvicsfeltét felkaríkázva. Ezen kívül jó ötlet még a sonka (sovány, alacsony zsírtartalmú), zöldségek (az uborka, paprika, jégsaláta nem ereszt levet, így ha elcsomagolva magatokkal vinnétek, akkor sem áztatja el a szendvicset). Ne használjatok vajat, helyette mehet margarin, én szoktam mustárt is használni, aki pedig nem laktózérzékeny, a krémsajtok közül alacsony zsírtartalmút használhat. Tömlős és háromszög sajtokat sajnos el kell felejteni, nagyon zsírosak, borzalmasan sok kalória. Sajtot, ha tesztek rá, attól függően válasszatok, hogy mennyire szeretnétek fogyni: alacsony zsírtartamú pl a mozzarella, gomolya, egyéb lágy sajtok, de a félkemények, mint pl. a trappsita, sok zsírt tartalmaznak.

Ha van idő kenegetni, javaslom az avokádókrémet (én egy érett avokádót összetörök, citromlével és sóval ízesítem), tojáskrémet (2 főtt tojást összetörök, de nem pürésítem, mustárt, margarint, sót, borsot, finomra vágott hagymát adok hozzá). Egyétek teljes kiőrlésű kenyérrel, zöldségekkel. 

Egyetek mellé joghurtot, igyatok mellé egy kávét, teát cukor nélkül, és tökéletesen elindítottátok a napot.

Főzzetek lekvárt!

Ahogy már a diabetikus meggybefőttnél (lásd a nasik között ITT) is említettem, pár perc alatt lehet gyümölcsökből befőttet, de akár dzsemet, ragut is készíteni. Lekvárnak kicsit túlzás nevezni, nem is szoktam sokáig eltárolni, és ha épp nincs szezon, akkor nem félek fagyasztottat használni. Egyszerre nem főzök nagy mennyiséget, csak amennyi éppen kell.

Meggyragu

Legjobban akkor szeretem, ha van itthon vörösbor, ez egészen pikáns ízt ad neki, de nélküle is finom lesz. 

Magozott meggyet pici vízzel felteszek főni, ízesítésnek néhány korty jó minőségű száraz vörösbort, édesítőt (folyékonyat, xilitet, steviát, amit szeretnétek) adok hozzá. Süríteni pektinnel szoknam (ITT olvashatjátok, hogy mi az, de amúgy gyümölcs eredetű zselésítő anyag), amit lehet önmagában is kapni herbáriákban, de a legegyszerűbb, ha dzsemfixet vesztek, az már mindenhol kapható. Olyat keressetek, amiben nincs cukor. Mivel a meleg meggyraguban könnyen összecsomósodhat, egy pici vízzel érdemes külön kikeverni. 

Imádom a spenótot, és sokszor fagyasztva is veszek otthonra, zöldborsót is szinte mindig tartok otthon, millió dologra fel lehet használni, és a gyorsfagyasztott borsók jó minőségűek, frissek, ropogósak, édesek. Adódott egy alkalom, amikor mindkét zöldség volt a fagyasztóban, de egyik sem volt elég egy tisztességes adag főzelékhez, ezért összeöntöttem őket. A kávézóban is készítettük többször, úgyhogy átment a rostán, bátran ajánlom.

Íme.

Előre szólok, főzés közben sem barátom a mérleg, bátran használjatok többet, kevesebbet a hozzávalókból, nem kell véresen komolyan venni a megadott mennyiségeket, inkább csak az arányokat.

450 gr mirelit zöldborsó 

5-600 gr mirelit leveles paraj (ne pürét vegyetek, hanem egész leveleket. Lehet több élelmiszerboltban is fagyasztva, porciózva találni)

friss gyömbér, kb 3-4 centis darab

1 fej lilahagyma

alaplé (lehet leveskockából is, erre a célra ajánlom a bio leveskockákat, lehet kapni drogériákban és herbáriában)

1,5 dl főzőtejszín (én laktózmentest használok, de nyilván jó a sima és a növényi is működik)

kukoricakeményítő (így esz gluténmentes, ha ez nem szempont, lehet a tejszín + liszt/teljes kiőrlésű liszt kombót elhabarva habarással sűríteni)

só, bors, étolaj

1. Olvasszátok ki a parajt. Közben vágjátok fel finomra a lilahagymát, pucoljátok meg a fokhagymát és a gyömbért

2. Kevés olajon futtassátok meg a hagymát, mehet rá só, és egy pici víz is, hogy ne égjen oda. Ekkor ráreszeljük a fokhagymát (mióta ezt a trükköt megtanultam Főzelékes Feritől, megváltozott az életem. Egy kicsi, nyeles reszelőt használok erre a célra), valamint a gyömbért is.

3. A kiolvasztott parajból nyomkodjátok ki a vizet, dobjátok a lábosba, majd mehet rá a fagyott zöldborsó.

4. Öntsétek fel alaplével ( éppen lepje el a zöldségeket)

5. Forraljátok össze. Ne főzzétek agyon, a zöldborsó akkor jó, ha ropogós marad. Keverjétek ki a tejszínt a keményítővel (1 púpos teáskanál kezdésnek elég lesz). Forrás közben szépen, folyamatosan kevergetve, lassan adagoljátok bele a keményítős tejszínt. Ha a felénél szépen összeáll, akkor ne tegyétek bele az összeset, csak amennyit felvesz. Ha az egészet beleöntöttétek és nem érzitek elég sűrűnek, akkor még egy kis keményítőt egy nagyon pici hideg vízzel keverjetek ki, és adjatok még a főzelékhez annyit, amennyi szükséges. Minél sűrűbbre készítitek, annál jobban hizlal, szóval óvatosan.

6. Kóstoljátok meg. Ha szükséges, adjatok még hozzá sót/borsot/fokhagymát/gyömbért, vagy semmit. 

Én nem szoktam feltétet tenni rá, de ha szeretnétek, nyugodtan mehet rá egy tükörtojás, csak óvatosan az olajjal itt is. 

Jó étvágyat!

Szerintem a nők többségének megvan ez az érzés. Rémes amúgy, nekem havonta egyszer beleül az agyamba, és nincs mit tenni ellene. Sajnos úgy tűnik, a szoptatás pedig egy végtelennek tűnő PMS, és vissza-visszatérően nekem nassolni kell. Hízni viszont nem kéne, sőt. Mivel gyakorlott vagyok a "gyorsan valami édeset, de ne hízlaljon!" témában, ezért van néhány bevált nasim, amiket most megosztok.

Joghurt - diabetikus keksz "pohárkrém"

Szinte szégyellem is ezeket receptnek nevezni, mert annyira egyszerűek. 

Fogok egy laktózmentes joghurtot (aki nem laktózérzékeny, légyszi, fogjon egy simát!), nylván ízesítetlen, cukrozatlan, alacsony zsírtartalmú a legjobb. Krémes joghurttal finomabb, de hagyományossal is működik. 

Szóval vesszük ezt a joghurtot és csinálunk belőle egy krémet. Édesíteni általában folyékony édesítővel szoktam itthon, ami tudom, hogy nem bio/öko/natúr/trendi és nem is mondanám kifejezetten egészségesnek, de NULLA kalória. Ezt persze helyettesíthetitek eritrittel, xilittel, steviával. Ha majd Ádám már eszik, és ilyet adok neki (mert fogok), akkor neki xilitet teszek majd bele, sőt, ha lementek a pluszkilók, magamnak is. 

Van, hogy ennyi történik a joghurttal, van, hogy házi vaníliakivonatot teszek bele, és van, amikor citromlét. Akármelyik verziót is választjátok, a joghurt savanykás ízével tök jó kombó lesz. Aztán előveszem a dugi diabetikus omlós kakaós kekszemet (ezt az egyet nem én sütöm, mert olcsó, cukormentes, hihetetlen könnyű porrá törni és mindig van itthon), és a tál aljába teszem összetörve, rá a joghurtot, és ha jó kedvem van, egy-két összemorzsolt keksszel a tetejét is megszórom. Ennyi. 2 perc. Viszont nem csak az én diétázó agyam képzeli be, hogy ez vállalható édesség, másnak is adtam és ízlett neki. 

Fahéjas joghurt zabkorpával

Remélem érzitek, hogy miért a joghurt a favorit? A legalacsonyabb zsírtartalmú cucc, amivel lehet valamit kezdeni. Tudom, hogy a mascarpone menő, de érzitek, ugye, hogy a töménytelen zsír? 

Szóval előveszem barátomat, a (laktózmentes) krémjoghurtot, édesítem (lsd fent), teszek bele fahéjat, és zabkorpát. Összekeverem. Megeszem. Millió jótékony hatása van, amit már sokan listáztak, nézzétek meg például EZT.

Ötperces meggybefőtt 

Imádom az üveges meggybefőtt édeskés-savanykás ízét. Na most ezt előállítani tényleg néhány perc, a legtöbb időt az veszi igénybe, amíg kihűl, mert akkor lesz az igazi az íze. 

Szeretem a fagyasztott meggyet, mert egész évben kapható és magozott, ha nagyon lusta vagyok, még szezonban is használom ilyen célokra. 

Fogjuk a meggyet, beletesszük egy lábosba, felöntjük vízzel és édesítjük. A fentebb leírtak okán én ebbe is folyékony édesítőt teszek, ti tegyetek belátásotok szerint. 

Ha felforrt, még pá rpercig főzöm, megkóstolom, adok hozzá még édesítőt, vagy néha citromot, és kész is. Ha előre gondolkodom, akkor befőttes üvegekben el is lehet tenni. Ha a tisza üvegbe forrón beleteszitek, az üveget fejére állítjátok, akkor sokáig eláll. 

Almakompót

A meggybefőttel ellentétben ennek az az előnye, hogy még azt sem kell megvárni, hogy kihűljön.

Fogom az almát, pucolom, kockázom, lábosba teszem, vizet öntök rá. Édesítem (lsd fent), teszek bele citromlevet, ha van itthon, akkor ehető citromhéjat (a felületkezelt citromok héját nem főzném bele szívesen), mehet bele fahéj, szegfűszeg, gyömbér ízlés szerint, egészben vagy őrölve. Megfőzöm, megkóstolom, hogy kell-e még utána ízesíteni, megeszem. Ha több vízzel készítem, kompót, ha kevéssel, akkor leszűrve lehet belőle rétestöltelék, pitetöltelék is. 

Ha pedig midnen kötél szakad, ajánlom a jó minőségű étcsokit. Igen, a csokit, de csak a keserűt, mert az még kis mértékben egészséges is (lsd. ITT), és kevés is elég belőle. Kevés alatt 1-3 kockát értek (én egy sort szoktam letörni egyszerre, és annyi elég is). Az a tábla csoki, ami most van a szekrényben, 3 hete került oda, és több mint a fele megvan még, pedig ugye most rendesen kívánós vagyok a szoptatás miatt. Egyéb esetekben hónapokat is kibír.

Ha nem tudjátok megállni, hogy egyszerre be ne toljátok az egész táblát, akkor inkább ne tartsatok otthon, a nassolás legjobb ellenszere, ha nincs otthon semmi nassolnivaló. 

Ha a helyetekben lennék, engem ez érdekelne legjobban, de úgy sejtem, nem fog tetszeni, amit írok. Nem hiszek a fogyókúrákban. Abban hiszek, hogy normálisan kell enni, tudatában kell lenni annak, hogy mennyi a normális nappi kalóriszükségletünk, mi egészséges, mi az, ami üres kalória, és ennek megfelelően döntést hozni. 

Van a klasszikus kalóriaszámlálós diéta, amit biztosan ismertek. Az alaptézis ugye az, hogy ha X kalóriára van szükség naponta a testsúly fenntartásához, akkor, ha ennél kevesebbet fogyasztunk, akkor fogyni fogunk. Ez teljesen igaz. Amit viszont sokan nem vesznek figyelembe, hogy nagyon nem mindegy, hogy az adott mennyiségű kalóriát miből visszük be. Először tisztázzuk, mennyi is az annyi: ITT találtok egy kalkulátort, ahol ki tudjátok számolni a rátok érvényes kcal/nap szükségletet. Az átlag 2000-2500 kcal/ nap, nőknek, alacsonyaknak az alacsonyabb érték, férfiaknak a magasabb. Nyilván számít, hogy ülőmunkát végeztek-e, vagy fizikait, mennyit mozogtok, mennyit takarítotok 8bizony!), stb. Én ezt annyiban tartom be, hogy ha megkívánok valami nasit a boltban, először elolvasom a cimkét (ezt javaslom nektek is), megnézem, milyen szörnyűségek vannak benne, és hány kalória van benne. A legtöbbször ezután visszateszem a polcra. Szerintem nem éri meg, hogy egy zacskó chips-szel bevigyük az egész napi kalóriaszükséglet negyedét. Vagy akár egy liter narancslével az ötödét(!), ami persze sokkal jobb a chipsnél, de mégsem az igazi. 

Ami szerintem fontos:

- nagyjából legyen a fejünkben a kalóriaszükséglet és ehhez mérten mérlegeljünk

- azt együk, amiről tudjuk, miből készül. Szerintem a legjobb a saját készítésű étel, ezen kívül pedig minden más összetevőjét olvassátok el

- nem ellenség a szénhidrát, de a finomított (fehér) helyett a lassan felszívódó szénhidrátokat válasszátok, tipikusan a teljes kiőrlésűt (ne dőljetek be, sok barna kenyér a karamellizált malátától barna, sőt cukor is lehet benne, olvassátok az összetevőket)

- a szénhidrát és a fehérje energiatartalma megegyezik (1 gramm 4 kcal), a zsír viszont több mint a duplája (1 gramm 9 kcal!), az alkohol grammja 7 kalóriát tartalmaz. Ebből a tanulság, hogy elsősorban el kell hagyni az alkoholt (igen, a vodkát is), másodsorban a zsiradékra kell nagyon odafigyelni.

- a zsiradéknél is van "jó" meg "rossz": remélem nem árulok el nagy újdonságot azzal, ha azt mondom, a zsír lesz pl a rossz, a jó viszont az olivaolaj. A különbség a zsírsavösszetételben van: a szervezetnek szüksége van a telítetlen, főleg a többszörösen telítetlen zsírsavakra (pl. omega3, omega 6), és nagyon nincs szüksége a telített zsírsavakra (ebből áll a zsír, a vaj és sajnos a kókuszzsír is, amit én emiatt nem ajánlok főzésre, sütésre, szépségápolásra viszont igen). Olajokból, zsiradékokból ezeket ajánlom: olivaolaj (de bő olajban sütéshez ez nem jó), jó minőségű étolaj, sütőmargarin (igen-igen. D-vitaminnal dúsítják, a margarin zsírtartalma olyan 40% körüli, míg a vajé 82%...), tökmagolaj, szőlőmagolaj. Telítetlen zsírsavakra szükségünk van, persze itt is a mértékletességet javaslom. Telített zsírsavakra viszont nincs szükség, iktassátok ki az étrendből. Igen, a vajat is. 

És a paleo? Igen, nagyon divatos, de egy dolgot fűznék hozzá: evolúció. A (nyers) húst evő ősember szerintetek hány évet élt? És vajon miért volt előrelépés, mikor háziasítottuk a tejet is adó állatokat? Egy dolgot szeretek a paleo-ban: mivel divatos, sok helyen kapható, és mivel laktózmentessel amúgy nem nagyon készülnek a cukrászdák, ezt legalább tuti megehetem én is, ha idegen helyen nasiznék... A paleo lisztek és olajos magőrlemények pedig nagyon hízlalnak. Emlékeztek, mit írtam a zsír kalóriatartalmáról? Szerintetek ezek után egy mandulaliszt (mandula=olajos mag) mennyire hízlal?

Tegnap anyukám a  barátnőjével jött a kávézóba, és Ádám baba is olyan jófej volt hogy szinte egész nap volt lehetőségem velük csacsogni. Kiderült, hogy Gabi odáig van a teljes kiőrlésű ciabattánkért, a barátnője pedig hobbiból gluténmentesen eszik. Ebből számomra az a tanulság, hogy sokan nem tudják, hogy milyen egyszerűen, néha akár olcsón is lehet egészséges, jó minőségű ételt (jelen esetben kenyeret) készíteni, és sajnos mennyire félre vannak tájékoztatva az emberek a “mentes” alapanyagokról, ételekről.

Gluténmentes ételre akkor van szükség, ha valaki cöliákiás, lisztérzékeny. Ez egy autoimmun emésztőrendszeri betegség, nem allergia. Az emberek elg kis százaléka szenved ettől a betegségtől sajnos, nekik viszont nagyon nehéz az életük, melyet a különböző helyettesíthető termékekkel lehet megkönnyíteni, de még így sem lesz egyszerű. Ők azonban tudnak hálásak lenni a kukoricalisztből készült nyúlós, ragacsos spagettiért, mert ha ez nem lenne, nem ehetnének semmit helyette. Ez a tészta nem finom, sosem lesz al dente (fogkemény, ha úgy tetszik). Tud kemény lenni meg túlfőtt. De akinek ez  az alternatíva, többnyire hálás lesz érte.

Aki fogyózna, annak meg mondom, hogy nem hízlal kevésbé, sőt. Minden szénhidrátnak ugyanannyi a kalóriatartalma, a fehér cukornak meg a teljes kiőrlésű lisztnek is, az egészséges életmód és a fogyókúra szempontjából a felszívódásnak van szerepe. A kukorica gyorsan szívódik fel, helyette fogyókúrás a teljes kiőrlésű búzalisztből készült barna tészta, ami lassú felszívódású. Amúgy az olasz (durumlisztből készült) tészták teljesen beilleszthetőek egy egészséges táplálkozásba, csak nem kell belefulladni. 

A laktózérzékenyek a tejcukorra érzékenyek. Szintén autoimmun folyamat, de míg a lisztérzékenység kétválasztós (igen/nem), a laktózérzékenységben vannak fokozatok. A hiperérzékenyek (mint én) rosszul lesznek a kenyérben, margarinban esetenként található tejportól/savótól/irótól is. Tudni kell, hogy az érlelés folyamán a tejcukor fokozatosan lebomlik, fél év alatt eltűnik a tejtermékekből. Ezért van az, hogy a joghurtban már kevesebb van, mint a tejben, a félkemény sajtokban még kevesebb mint a joghurtban, a fél éven túl érlelt sajtokban meg semennyi. Így van, akinek a tej gondot okoz, de a joghurt nem, van, akinek egy pizzán lévő sajt még oké, és vagyok én és a sorstársaim, de a parmezán, grana padano, fél éven túl érlelt cheddar, gouda már nekünk is jó. 

Nagyobb bajban vannak a tejfehérje allergiásak. Nekik nem megoldás a laktózmentes, hiszen abban a tejcukor összetett molekulája  van két egyszerű cukormolekulává szétbontva, így a laktózérzékenyek számára emészthető, a tejfehérje azonban továbbra is benne van. Erre nincs megoldás, teljesen el kell hagyni MINDEN tejterméket.

Itt szólok, hogy akinek komoly táplálékallergiája/érzékenysége van, javaslom, hogy csomagolt élelmiszereket vegyen és minden csomagolást olvasson el. A sonkákba, egyéb felvágottakba rendszeresen tesznek tejtartalmú valamiket. A margarin, sütőmargarin szerencsénkre általában, minél ocsóbb, annál jobb, mert a drágákba rendszeresen tesznek egy kis tejport, hogy jobb íze legyen. A kenyereknél szintén jól jön a termékleírás, sokban van tej. Persze, ha tudjuk a Magyar Élelmiszerkönyv ide vonatkozó szabályait, megspórolhatunk némi olvasást: a tejes kifli tuti tejes, a vizes zsemlébe tilos tejet tenni. Parmezán, grana padano csak laktózmetes lehet (az érlelés miatt), akkor is, ha nincs ráírva. Amúgy a laktózérzékenyeknek 100 gramm termékben 0,1 gramm laktóz a határérték. Mivel sajtban más szénhidrát nem lehet, mint a tejcukor, ha a tápérték táblázatban 100 grammra vonatkozóan a szénhidrát 0,1 grammnál kisebb, akkor az a termék laktózmentes. 

Itt jegyzem meg kismamáknak, hogy ha a baba érzékenysége miatt kell diétázni, néha a “nyomokban tartalmazhat” is okozhat komoly problémát a babának. Étteremben pedig érdemes tudni a trükköket: a “panírtojást” rendszerint tejjel higítják a panírozáshoz, halat simán lehet tejbe áztatni sütés előtt, a petrezselymes krumpli pedig készülhet vajjal, olajjal, margarinnal is, de ugye az is lehet jó nekünk meg rossz nekünk. 

Hogy lássátok, a blog nem csak fejtágításról szól, alább egy recept, amit szerintem mindenki ismer, de talán kicsit másképp él az emlékezetetekben.

“Rántott leves”, aka buggyantott tojásleves

A tojáslevest nem kell a menzaleves létre kárhoztatni, csak meg kell csinálni jól.

A rántást teljes kiőrlésű lisztből készítem, jó minőségű étolajból. Értem ezalatt a napraforgó étlolajat, ami szerintem hasznos alapanyag, főleg, ha omega3-omega6 zsírsavakkal dúsítottat veszünk. 

A "recept" alább:

1. Készítünk egy fűszerpaprikás rántást (lábosba olajat teszünk, hevítjük, majd teljes kiőrlésű liszttel megszórjuk, picit összemlegítjük, a tűzről lehúzva fűszerpaprikával megszórjuk). Ez lesz a levesünk alapja, elvileg itt kell beállítani, mennyire legyen sűrű a leves, de ha nem sikerül, akkor sincs nagy baj. 

2. Felöntjük vízzel. Vigyázzatok, hogy folyamatosan kevergessétek és lassan adjátok hozzá a vizet, mert összecsomósodhat a rántás. Én a lapos habverőt szeretem hozzá használni. 

3. Sózzuk, sok őrölt köménnyel fűszerezzük, ez adja az ízét.

4. Ha felforrt, látjuk, mennyire sikerült besürítenünk. Ha nem elég sűrű, egy kis keményítővel tudunk rajta segíteni: néhány tojást (fejenként 1-2 darabot) kikeverünk kukoricakeményítővel, majd belekeverjük fokozatosan a levesünkbe. Szintén a habverőt ajánlom a csomók elkerülésére. Ha nem kell sürítenünk, ugyanez a folyamat, csak a tojásokat önmagukban keverjük ki, nem használunk keményítőt. 

5. Beállítjuk az ízeket: sóval, köménnyel, borssal kell játszani.

6. Egész buggyantott tojások kerülnek bele: gyöngyözve forró levesünkbe óvatosan, egyenként tegyétek az egész, nem elkevert tojásokat. Érdemes egy kis tálba beleütni és úgy a lábosba tenni. Ekkor már ne keverjétek a levest, amíg a tojások össze nem állnak.Én fejenként további 1-2 egész tojást teszek bele. 

Hogy lesz ez gluténmentes? A rántást rizslisztből ugyanígy el lehet készíteni, a kukoricakeményítő pedig alapból gluténmentes, tehát további módosításra nincs szükség.

A kép forrása: https://liagriffith.com/party-tags-for-your-food-sensitive-guests/