Tegnap anyukám a  barátnőjével jött a kávézóba, és Ádám baba is olyan jófej volt hogy szinte egész nap volt lehetőségem velük csacsogni. Kiderült, hogy Gabi odáig van a teljes kiőrlésű ciabattánkért, a barátnője pedig hobbiból gluténmentesen eszik. Ebből számomra az a tanulság, hogy sokan nem tudják, hogy milyen egyszerűen, néha akár olcsón is lehet egészséges, jó minőségű ételt (jelen esetben kenyeret) készíteni, és sajnos mennyire félre vannak tájékoztatva az emberek a “mentes” alapanyagokról, ételekről.

Gluténmentes ételre akkor van szükség, ha valaki cöliákiás, lisztérzékeny. Ez egy autoimmun emésztőrendszeri betegség, nem allergia. Az emberek elg kis százaléka szenved ettől a betegségtől sajnos, nekik viszont nagyon nehéz az életük, melyet a különböző helyettesíthető termékekkel lehet megkönnyíteni, de még így sem lesz egyszerű. Ők azonban tudnak hálásak lenni a kukoricalisztből készült nyúlós, ragacsos spagettiért, mert ha ez nem lenne, nem ehetnének semmit helyette. Ez a tészta nem finom, sosem lesz al dente (fogkemény, ha úgy tetszik). Tud kemény lenni meg túlfőtt. De akinek ez  az alternatíva, többnyire hálás lesz érte.

Aki fogyózna, annak meg mondom, hogy nem hízlal kevésbé, sőt. Minden szénhidrátnak ugyanannyi a kalóriatartalma, a fehér cukornak meg a teljes kiőrlésű lisztnek is, az egészséges életmód és a fogyókúra szempontjából a felszívódásnak van szerepe. A kukorica gyorsan szívódik fel, helyette fogyókúrás a teljes kiőrlésű búzalisztből készült barna tészta, ami lassú felszívódású. Amúgy az olasz (durumlisztből készült) tészták teljesen beilleszthetőek egy egészséges táplálkozásba, csak nem kell belefulladni. 

A laktózérzékenyek a tejcukorra érzékenyek. Szintén autoimmun folyamat, de míg a lisztérzékenység kétválasztós (igen/nem), a laktózérzékenységben vannak fokozatok. A hiperérzékenyek (mint én) rosszul lesznek a kenyérben, margarinban esetenként található tejportól/savótól/irótól is. Tudni kell, hogy az érlelés folyamán a tejcukor fokozatosan lebomlik, fél év alatt eltűnik a tejtermékekből. Ezért van az, hogy a joghurtban már kevesebb van, mint a tejben, a félkemény sajtokban még kevesebb mint a joghurtban, a fél éven túl érlelt sajtokban meg semennyi. Így van, akinek a tej gondot okoz, de a joghurt nem, van, akinek egy pizzán lévő sajt még oké, és vagyok én és a sorstársaim, de a parmezán, grana padano, fél éven túl érlelt cheddar, gouda már nekünk is jó. 

Nagyobb bajban vannak a tejfehérje allergiásak. Nekik nem megoldás a laktózmentes, hiszen abban a tejcukor összetett molekulája  van két egyszerű cukormolekulává szétbontva, így a laktózérzékenyek számára emészthető, a tejfehérje azonban továbbra is benne van. Erre nincs megoldás, teljesen el kell hagyni MINDEN tejterméket.

Itt szólok, hogy akinek komoly táplálékallergiája/érzékenysége van, javaslom, hogy csomagolt élelmiszereket vegyen és minden csomagolást olvasson el. A sonkákba, egyéb felvágottakba rendszeresen tesznek tejtartalmú valamiket. A margarin, sütőmargarin szerencsénkre általában, minél ocsóbb, annál jobb, mert a drágákba rendszeresen tesznek egy kis tejport, hogy jobb íze legyen. A kenyereknél szintén jól jön a termékleírás, sokban van tej. Persze, ha tudjuk a Magyar Élelmiszerkönyv ide vonatkozó szabályait, megspórolhatunk némi olvasást: a tejes kifli tuti tejes, a vizes zsemlébe tilos tejet tenni. Parmezán, grana padano csak laktózmetes lehet (az érlelés miatt), akkor is, ha nincs ráírva. Amúgy a laktózérzékenyeknek 100 gramm termékben 0,1 gramm laktóz a határérték. Mivel sajtban más szénhidrát nem lehet, mint a tejcukor, ha a tápérték táblázatban 100 grammra vonatkozóan a szénhidrát 0,1 grammnál kisebb, akkor az a termék laktózmentes. 

Itt jegyzem meg kismamáknak, hogy ha a baba érzékenysége miatt kell diétázni, néha a “nyomokban tartalmazhat” is okozhat komoly problémát a babának. Étteremben pedig érdemes tudni a trükköket: a “panírtojást” rendszerint tejjel higítják a panírozáshoz, halat simán lehet tejbe áztatni sütés előtt, a petrezselymes krumpli pedig készülhet vajjal, olajjal, margarinnal is, de ugye az is lehet jó nekünk meg rossz nekünk. 

Hogy lássátok, a blog nem csak fejtágításról szól, alább egy recept, amit szerintem mindenki ismer, de talán kicsit másképp él az emlékezetetekben.

“Rántott leves”, aka buggyantott tojásleves

A tojáslevest nem kell a menzaleves létre kárhoztatni, csak meg kell csinálni jól.

A rántást teljes kiőrlésű lisztből készítem, jó minőségű étolajból. Értem ezalatt a napraforgó étlolajat, ami szerintem hasznos alapanyag, főleg, ha omega3-omega6 zsírsavakkal dúsítottat veszünk. 

A "recept" alább:

1. Készítünk egy fűszerpaprikás rántást (lábosba olajat teszünk, hevítjük, majd teljes kiőrlésű liszttel megszórjuk, picit összemlegítjük, a tűzről lehúzva fűszerpaprikával megszórjuk). Ez lesz a levesünk alapja, elvileg itt kell beállítani, mennyire legyen sűrű a leves, de ha nem sikerül, akkor sincs nagy baj. 

2. Felöntjük vízzel. Vigyázzatok, hogy folyamatosan kevergessétek és lassan adjátok hozzá a vizet, mert összecsomósodhat a rántás. Én a lapos habverőt szeretem hozzá használni. 

3. Sózzuk, sok őrölt köménnyel fűszerezzük, ez adja az ízét.

4. Ha felforrt, látjuk, mennyire sikerült besürítenünk. Ha nem elég sűrű, egy kis keményítővel tudunk rajta segíteni: néhány tojást (fejenként 1-2 darabot) kikeverünk kukoricakeményítővel, majd belekeverjük fokozatosan a levesünkbe. Szintén a habverőt ajánlom a csomók elkerülésére. Ha nem kell sürítenünk, ugyanez a folyamat, csak a tojásokat önmagukban keverjük ki, nem használunk keményítőt. 

5. Beállítjuk az ízeket: sóval, köménnyel, borssal kell játszani.

6. Egész buggyantott tojások kerülnek bele: gyöngyözve forró levesünkbe óvatosan, egyenként tegyétek az egész, nem elkevert tojásokat. Érdemes egy kis tálba beleütni és úgy a lábosba tenni. Ekkor már ne keverjétek a levest, amíg a tojások össze nem állnak.Én fejenként további 1-2 egész tojást teszek bele. 

Hogy lesz ez gluténmentes? A rántást rizslisztből ugyanígy el lehet készíteni, a kukoricakeményítő pedig alapból gluténmentes, tehát további módosításra nincs szükség.

A kép forrása: https://liagriffith.com/party-tags-for-your-food-sensitive-guests/