Zsófi vagyok, szeretek enni.

Nem szeretek hízni. Néha megkívánom a tortilla chipset, de megszoktam, hogy elolvasom az összetevőket, és mikor meglátom, hány kalóra van a zacskóban, visszateszem a polcra.  Sosem fogyókúráztam, de tinikorom óta odafigyelek az étkezésemre. Ennek köszönhető, hogy az egyszeri járókelő nem veszi észre a szülés utáni plusszt rajtam, szerencsére csak én és a párom, de ez 8 héttel szülés után már szerintem jó eredmény. 

Szilárddal, a párommal egy egészségtudatos bisztró-kávézót üzemeltetünk, ahol az a felosztás közöttünk, hogy övé a pult, enyém a konyha. Így szülés előtt én találtam ki a heti/havi étlapot, a napi menüt, tőlem rendelték a vendégek a tortákat, és én is készítettem el őket, Szilárd az italokat készítette és a vendégekkel foglalkozott. Most szegény szinte mindent egyedül csinál, én pedig az elmúlt két év tapasztalatai, kérdései alapján blogot kezdtem, mert sütni-főzni nem tudok, csak mikor alszik Ádám, de beszélni azért szeretek róla. 

Imádok főzni, még jobban szeretek sütni. A kávézó azért volt nekem nagyon jó, mert mivel folyton diétáztam, sokszor azért nem sütöttem, mert akkor nekünk kellett volna megenni és meghízni a sütiktől, így viszont mások viszik be a kalóriákat, én csak sütök :) A mi vendéglátásunk egy barátságos, közvetlen dolog, beszélgetünk a vendégekkel. Együtt várták velünk a babát, és azt is tudták rólam, hogy milyen alapelvek vezetnek az ételkészítés során, emiatt sokan bizalmat szavaztak a furcsább elképzeléseimnek is, és azt hiszem, kevesen csalódtak. Sok kérdést kaptam evésről, diétáról, laktózérzékenységről a személyes érintettség miatt, ezekre is igyekszem itt válaszolni. 

Mi itthon hetente egyszer eszünk húst, nekünk ennyi elég, tehát a főételek között is nagyjából ilyen arányban várhatóak a húsételek. Türelmetlen vagyok, így bonyolult, több napon át készülő, pepecselős receptekre ne számítsatok :)

Kérdezzetek! Amint tudok, válaszolok, legjobb tudásom szerint. Főzzetek, megmutatom, nem nehéz.