Ebben a blogban arról szeretnélek Titeket meggyőzni, hogy egészségesen étkezni életmód, és ha sikerült ezt beprogramozni a saját agyunkba, akkor nincs szükség fogyókúrára. Én valahol mindig csodáltam azokat, akik képesek egy szigorú fogyókúrát betartani, én magam sosem tudtam. Már csak azért sem, mert nem tartok otthon mérleget, 16 éves korom óta nem néztem a súlyom. Az anyukám csodálatosan néz ki, és mindig büszke volt a versenysúlyára én azonban 16 évesen elértem az ő súlyát. Mindehhez tudni kell, hogy Mami elég magas, 176 centi, szép, vékony csontokkal. Én azonban 182 vagyok, és az apám robosztus csontjait örököltem. Könnyű belátni, hogy normális, hogy nehezebb vagyok nála, de a tini agyam nem volt túl racionális a kérdést tekintve, és ez azóta sem változott sokat.

Mikor terhes lettem, elkezdődött a kötelező mérlegelés. Mindenki rá van kattanva, hogy hány kilót lehet hízni a terhesség alatt, főleg a férfiak és a védőnők. A családom férfi tagjai (nem a párom persze) a terhességemről jellemzően csak annyit kérdeztek, hogy hány kilónál tartok… ha tökösebb lettem volna, visszakérdeztem volna, hogy ők mennyit szedtek fel az évek alatt a sörhasukra, de majd legközelebb. Persze a védőnő kérlelhetetlenül megmondta a súlyomat és az elején rendszeresen le is tolt, hogy miért hízom, még fogyókúrát is előírt, amitől persze jól el is ájultam, a mentő vitt a sürgősségire. Miután a mentős és a sürgősségis orvos is elküldte a védőnőt melegebb éghajlatra, úgy döntöttem, jobban tudom én ezt magamtól is, elvégre ezzel foglalkozom, nehogy már magamat ne tudjam kezelni.

Szóval igen, 30 éves vagyok, egy 8 hetes pici fiú anyukája, eredetileg közgazdász, majd másodképzésben vendéglátó szakmenedzser, a napi gyakorlatban bisztró társtulajdonos, szülés előtt séf/konyhafőnök (egyszemélyes konyhában könnyű amúgy főnökösködni). A lényeget tekintve a bisztrónk specialitása az egészséges ételek, táplálékallergiásoknak fogyasztható, FINOM, élvezhető meleg ételek, hideg falatok, torták és sütik. Nos, ezeket én találom ki, és szülés előtt én is készítettem őket. Büszkén mondhatom, hogy sportolók, modellek járnak hozzánk, és a nevünk garancia nekik arra, hogy jót esznek és nem híznak tőle. Nem mellesleg szinte minden ételünk laktózmentes (mert én érzékeny vagyok és szeretek kóstolni), a főételek nagy része gluténmentes. 

Sok vendégünktől hallottam, hogy nem főznek rizst otthon, mert azt kevergetni kell (nem!), a zacskós rizst szétfőzik, és rántottán kívül nem sok mindent főznek. Meg kérdéseket másoktól, hogy ha a “barátom fogykúrázna, elég-e, ha a rizst és a krumplit elhagyja?”, majd lepődnek meg a válaszon, hogy elsősorban a cukros üdítőt és az alkoholt kellene kiiktatni. Megint másoktól, hogy hogyan lehet ezt vagy azt gluténmentes/laktózmentes verzióban elkészíteni. 

Szóval ez a blog az alábbiakról fog szólni:

• elmesélem az alapanyagokat, hogy mi a bulgur, mire jó a kukoricakeményítő, miért jobb a teljes kiőrlésű liszt mint a gluténmentes liszt, mi a különbség a laktózmentes tejszín és a növényi tejszín között, 
• elmesélem, hogyan lehet olyan “mentes” ételeket készíteni, hogy alig tűnjön fel a különbség, de azt is el fogom mondani, hogy aki nem lisztérzékeny, miért ne egyen gluténmentesen
• fogunk főzni is persze. lesznek receptek, de szó lesz arról is, hogy mi legyen otthon a kamrában, hogyan vásároljunk be
• biztos fel fog tűnni, hogy egyik divatos diétát sem kedvelem, még a paleót sem.

Összességében megpróbálom elérni, hogy tudjatok jól enni. Nem lesznek csúcsdizájn tányérok, molekuláris gasztronómia, semmi olyan, ami otthoni körülmények között nem reálisan elkészíthető, vagy felesleges csicsa. 

Bármikor, ha kérdés van, tegyétek fel, igyekszem gyorsan válaszolni.